Különböző okok miatt az utóbbi időben megint nem írtam, de
hát ami késik nem múlik. Jöhet a zene!
Újból egy kényes témához érkeztem, ugyanis játékzenékből egy
jót kiválasztani a sok közül legalább olyan nehéz mint megválaszolni azt a
kérdést, hogy „melyik a kedvenc filmed?”. Egy szóval lehetetlen. Ha zenei
műfajokból kell válogatni, legalább könnyű dolga van az embernek, mert
csoportokba szedve lehet kiválasztani az épp legszimpatikusabb melódiát. Ha
viszont a kategória a játékzene, ott már nehezebb a döntés. Hogy miért? Nos,
mint az egyértelmű, videojáték annyi van a világon, mint ahány csepp víz a
tengerben, emellé legtöbbjükben nem egy és nem kettő muzsika szólal meg.
Ráadásul ahány game, annyi féle, így ezeken belül is sok-sok zenei műfaj
képviselője szolgáltatja a hangulatot. Ezek miatt megpróbáltam kétféle csoportba
szedni a játékzenét, mint kategóriát, az egyikbe tartoznak az olyan számok,
amelyeket külön az adott videojátékhoz készítettek, a másikba azok, amelyek már
meglévő előadók alkotásai, csupán fel voltak használva egy bizonyos jelenetben
a játékon belül, esetleg feldolgozva. Ma az utóbbiból keresnék alternatívát, az
első majd megmarad egy későbbi hétre.
A választás egy olyan játékra esett, amely 2013 egyik
legjobban várt alkotása. Egy olyan fejlesztőcsapat keze munkája, akik az utóbbi
10 év alatt csupán 3 játékot dobtak piacra, ám ezek mind korszakalkotó,
innovatív, zseniális (és még órákig tudnám sorolni a pozitív jelzőket) játékok
voltak a maguk idejében, játékélmény, történetvezetés, vizuálitás és zene terén
egyaránt. A mai alany pedig nem más, mint a Beyond: Two Souls
Vicces, hogy úgy dicsérem agyon a Quantic Dream csapatát, hogy csupán a 2005-ös Fahrenheit c. játékukat volt szerencsém játszani, a 2010-es Heavy Rain-t és a most megjelent Beyond: Two Souls-t csak YouTube-os walkthrough-k formájában tudtam megtekinteni, révén ezek Sony exkluzív címek (szerencsére ezek a játékok bőven élvezhetők így is).
A zenék mindig is mesteriek voltak a Quantic Dream interaktív filmjeiben, ám volt egy szám a Beyond-ban, amivel olyan hangulatot teremettek meg, ami egészen mesteri volt. A hatás úgy az igazi ha az ember már ismeri Jodie-t (a főszereplő), és azonosulni tud vele, de aki most hall először a játékról, az se féljen rányomni a play gombra, mert megéri azt a másfél percet. A Beck nevű zenekar Lost Cause című számát hallhatjátok Jodie Holmes (Ellen Page) előadásában:
Vicces, hogy úgy dicsérem agyon a Quantic Dream csapatát, hogy csupán a 2005-ös Fahrenheit c. játékukat volt szerencsém játszani, a 2010-es Heavy Rain-t és a most megjelent Beyond: Two Souls-t csak YouTube-os walkthrough-k formájában tudtam megtekinteni, révén ezek Sony exkluzív címek (szerencsére ezek a játékok bőven élvezhetők így is).
A zenék mindig is mesteriek voltak a Quantic Dream interaktív filmjeiben, ám volt egy szám a Beyond-ban, amivel olyan hangulatot teremettek meg, ami egészen mesteri volt. A hatás úgy az igazi ha az ember már ismeri Jodie-t (a főszereplő), és azonosulni tud vele, de aki most hall először a játékról, az se féljen rányomni a play gombra, mert megéri azt a másfél percet. A Beck nevű zenekar Lost Cause című számát hallhatjátok Jodie Holmes (Ellen Page) előadásában:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése